Segesvári protestáns templomok

Nyomtatható változat  Érkezés  Normál nézet

deutsch  român  english

A Vártemplom
 


A "Schulberg"-en (429 m) található, Szent Miklós tiszteletére szentelt Vártemplom messziről látható, függetlenül attól, hogy merre lép be a városba. Építése a Kr.u. 13. század elejére nyúlik vissza, ekkor épült fel a háromhajós bazilika és egy hatalmas nyugati torony. A második építési szakasz az 1345-től 1400-ig tartó időszakot ölelte fel, amikor is a kórust gótikus stílusban átépítették. A kórus egyébként egy régebbi csarnoktemplom maradványán áll, ma Erdély egyetlen kriptája. Az utolsó építési szakasz 1500 körül ért véget; a késő gótikus terem, beleértve a déli tornácot, valamint a freskók is ebből az időszakból származnak, erről két dátum is tanúskodik: 1483 a déli homlokzat ablakán és 1488 a torony tornácán, amelyet Jakobus Kendlinger St. Wolfgangból festőként azonosít.
A Vártemplom a reformációig Segesvár város vitathatatlan plébániatemploma volt. Ez azonban megváltozott a reformáció alatt és után, amikor a várfennsíkon (1544-ig a domonkos rendhez tartozó) sokkal könnyebben megközelíthető kolostortemplom utolérte ebben a pozícióban. A 16. század közepétől a hegyi templomot egyre ritkábban használták istentiszteleti célokra, és végül egyfajta Csipkerózsika álomba merült. Emiatt egyre romossá vált, és a 20. század vége felé már veszélyes volt bejutni. Az 1992 és 2003 között végrehajtott átfogó felújítási és helyreállítási intézkedések, amelyeket a müncheni Messerschmitt Alapítvány (I. ütem) és a Román Kulturális Minisztérium (II. ütem) finanszírozott, nemcsak az épület szerkezeti integritásának biztosítását segítette (amit a Karlsruhei Műszaki Egyetem szakemberei végeztek), hanem az ún. Például számos olyan freskó került elő, amelyeket az idők során meszeltek (például Szent Miklós képe a torony előcsarnokában, Mihály arkangyal az északi bejárat feletti boltozaton, az Utolsó ítélet az északi folyosó keleti falán, vagy a Szent György történetéből származó képsor az északi falon); 2004-ben a Vártemplom még az EU „Europa Nostra” nagydíját is megkapta.

A Vártemplom számos igaz kincset is tartalmaz más templomokból: pl. Ide tartoznak a schaasi, meeburgi és reußdorfi oltárok, a schaasi keresztelőkút, a felsendorfi oltárkép, a henndorfi alagútládák, padtöredékek stb.Mindezeket az értékes szakrális tárgyakat az 1990-es években kellett „megmenteni”, amikor az 1989-es rendszerváltás utáni tömeges kivándorlás következtében egy sor Segesvári falusi templomot sorsára hagytak, és egyetlen egyházközség sem tudott többé gondoskodni róluk. Hogy megvédjék ezeket a tárgyakat a pusztulástól, vandalizmustól és lopástól, áthelyezték őket a Vártemplomba, ahol most díszhelyet kapnak.

A nyár folyamán néhány vasárnapon a hegyi templomban tartják az istentiszteletet; általában pünkösdkor, majd minden hónap utolsó vasárnapján. Az istentiszteleteket főleg a kolostortemplomban tartják – a hidegebb hónapokban az ottani imaszobában, amelyet "a Kolostortemplom Imatermében" alakítottak át. A Vártemplomban azonban rendszeresen tartanak koncerteket (a melegebb hónapokban általában pénteken). És természetesen turisztikai attrakcióként nyitva áll a túrákra. A látogatói program ezen a weboldalon található.

Szent György legendájának freskója





 
A Kolostortemplom



A Kolostortemplom így néz ki. Az 1241-es mongol invázió után a domonkosok is Erdélybe érkeztek.
Megvan VIII. Bonifác pápa 1298. március 20-án kelt búcsúlevele, amelyben a kolostor és a váron álló (román stílusú) Szt. Mária-templom már létezőként szerepel. Ez azt jelenti, hogy az építési szakasznak korábban kellett történnie (50-es, 60-as, 70-es években ???).
Mivel a 15. század végének gazdaságilag jobbnak kellett lenniük, a kolostor megengedhette magának a templom bővítését is. A jelenlegi kolostortemplom azonban a gótika és a barokk keveréke, ugyanis 1676-ban nagy tűzvész volt, amely szinte az egész várat elpusztította.
A kolostortemplomban minden leégett, ami fából volt, a hajó feletti boltozat összeomlott.

A reformáció idején (16. század első fele) az erdélyi szászok is csatlakoztak az evangélikus reformációhoz, akárcsak a segesváriak.
A szerzeteseket elűzték, a kolostor épületeit elvilágiasították, mindenfélét elhelyeztek (sokáig iskolák voltak, valamikor a városi tanács is ott ülésezett). 1886-ban a kolostor épületeit lebontották, így ma már csak a (kolostor)templom áll rendelkezésünkre. De a név a „szerzetesi” múltról tanúskodik. A reformáció előtt a Bergkirche volt a tulajdonképpeni „plébániatemplom”.
A reformáció után a kolostortemplom a Bergkirche-vel versengett ezért a pozícióért. Mai szemmel nézve azt kell mondanunk, hogy a kolostortemplom „győzött”, hiszen a hegyi templomhoz való feljutás fáradságos.
Építészeti szempontból azonban semmiféle összehasonlítást nem szabad „erőfeszíteni”. Mind a két templomnak megvan a maga különleges szépsége.

Leprások temploma

A Leprások temploma a 16. század közepe táján épült.
A Siechhof - amint a neve is sugallja - leprosárium volt, ahol a betegek iskolája is volt. A Siechhof-templom „érdekességei” a külső szószék (ma is megvan) és az úrvacsoraosztás ablaka (ma már befalazva).
Jelenleg a Leprások temploma a görögkatolikus közösség „őrizetében” van.